Fülöp Kálmán: Elviharzik
Fehér lapokra
álmodom magányom
s kezemből kiesik a toll-
viharban viaskodom
duzzadó erekkel
s mint jó gazda
veszekszem haragos vizekkel
szememben ég
a lázas ismeretlen
és felépítem napjaim
a kínálkozó ismeretben-
míg kilépek a sötét
éjszakából
utamból elviharzik
a belátható távol.