I.M Kapui Ágota

Kapui Ágota„felzúg a vers és egekbe emel”

Kapui Ágota emlékére

 

Június 19-én az M1 déli híradóját nézve rossz érzésekkel észleltem a futócsík figyelmeztető jelzését, miszerint a 405-ös út Újhartyán és Nyáregyháza közötti szakaszán közlekedési baleset miatt teljes útzár van. Rögtön arra gondoltam, hogy a baleseti helyszín túlságosan közel van hozzánk és a szerencsétlenségnek dabasi érintettjei is lehetnek. Baljós előérzetem sajnos beigazolódott, a következő másfél órában két sokkolóan döbbenetes tartalmú telefont kaptam. Ezek számos ellentmondást tartalmaztak, de abban mindkettő megegyezett, hogy a baleset következtében kedves közös ismerősünk, Kapui Ágota költőnő a helyszínen meghalt.

Ágotát az 1990-es években, szülőként ismertem meg, Anna lányunk áradozott róla a gyakori színjátszó-köri beszámolói közben. Nagyon ismerte a gyerekek világát, könnyen szót értett velük, rajongtak érte. A Táncsics Mihály gimnázium tanáraként kiváló pedagógiai érzékkel ismerte fel a tehetséget és mentoráltjai pályáját kitartóan terelgette a legnagyobb álmok irányába. Melléjük állt, - nemcsak szóval, tettel is -, amikor segíteni kellett, és velük örült, amikor jöttek a sikerek. Ma már felnőtt művészemberek neki köszönhetően indultak el Dabasról a hírnév felé vezető úton, és ennek az egyik haszonélvezője éppen a mi családunk lett, amit a jövőben Ágota emlékének ápolásával tudunk és szándékozunk meghálálni.

Pályájának új szakasza 2002-ben kezdődött, amikor az önkormányzati kabinet-irodába került. Itt a havonta megjelenő városi lapot és a helyi kiadványok egész sorát szerkesztette, emelkedett hangulatú rendezvényeket szervezett, nagy igényességgel és hozzáértéssel. A leggyakrabban a Dabasi Újság hasábjain találkoztunk a munkájával, mely az utóbbi több mint másfél évtizedben többször átalakult, de tartalma és külső megjelenése mindig magán viselte a keze nyomát. A mindenese, lelke-motorja volt a lapnak, mellyel új fejezetet írt Dabas sajtótörténetében.

Személy szerint az indulást követő harmadik évben csatlakoztam az újság szerzői köréhez, kezdetben szakterületemnek megfelelően, szinte kizárólag mezőgazdasági témákkal. Miután párhuzamosan helytörténeti kutatásokat is végeztem, így a témák köre fokozatosan bővült, főként a dabasi helytörténet jeles alakjai életútjának érdekességeivel.

Dabason gyorsan megszoktuk a lap Ágotának köszönhető irodalmi színvonalát és számtalanszor, büszkén zsebeltük be a más településen élő ismerőseink dicsérő, olykor alig titkoltan irigykedő szavait. Igazodási pontként húzott fölfelé bennünket, és a magunk épülésével igyekeztünk felzárkózni az Ő kivételes tudásához, intelligenciájához. A Mesterünk volt és most már mindörökre az is marad.

Egy alkalommal az Országos Széchenyi Könyvtárban Gellért Sándor költő Gyóni Gézával kapcsolatos írását kerestem az Igaz Szó 1980-as évfolyamában. A kutatói szerencse úgy hozta, hogy az esszét az októberi számban találtam meg, egy fiatal költők alkotásaiból szerkesztett összeállítás közvetlen szomszédságában. A költemények között fedeztem fel Kapui Ágota „Megközelítés” című versét, melyben nyomtatott nagybetűvel kiabált a szó: SZABADSÁG. Meglepődve olvastam el egymás után többször is a bátor hangú alkotást, ugyanis akkoriban a keleti blokkban a szabadság témája - bármely variációban - köztudottan tabunak számított. Végül arra jutottam, hogy a költő értékrendjét ismerve, voltaképpen magától értetődő a témaválasztás, hiszen a Ceaușescu-rendszer népnyomorító és magyar-gyűlölő borzalmait elszenvedve, miről is írt volna, ha nem a szabadságról? Az persze nem írható a véletlen számlájára, hogy míg kortársai két-két alkotást publikálhattak, Kapui Ágota költeménye egyedül árválkodott.

Évekkel később, 2015-ben, számos helyi kiadványt eredményező közös munka után kitüntetéssel felérő gesztusként éltem meg, hogy Székely Ferenc interjúkönyvében rólam is megemlékezett. Még ebben az évben megjelent a Hungarovox Kiadónál „A másik oldal” című kötete. A hosszú hallgatás után isteni ajándéknak tekintette az újra rátalált szavak mámorát, a versírás bódító csodáját. Az utolsó három évben elképesztő tempóban alkotott és villámgyorsan épült be a magyar irodalom szerzőinek közösségeibe is. Minden versében ott az üzenet, melyet életútja hitelesít. A legfontosabb emberi értékek és életérzések között kitűntetett eszménye volt a szó teljes értelmében vett szabadság. Jól kimutatható ez a tavalyi, „A lélek szárnycsapásai” című kötetében is.

Az utolsó, Szűcs Máriával is közös munkánk a Gyóni Géza Emlékév összegző kiadványa volt. Amikor márciusban elkészült, még további kettőről egyeztettünk. Ő kezdetben Negyedi Szabó Margit gyóni születésű emigráns költőnő kiadványát szorgalmazta, de a végén a dabasi Halász család eddig még kutatással fel nem tárt helytörténeti epizódjai mellett döntöttünk, a kiszámíthatóan nagyobb helyi érdeklődés miatt. Becsületbeli ügynek tekintem, hogy mindkét munka elkészüljön, és bennük Kapui Ágota emléke is méltóan megjelenjen.

Halálával a magyar irodalom, a magyar kultúra elkötelezett napszámosát veszítettük el és a veszteség is ilyen szintű. Költeményei, jól ismert sorai új értelmet és dimenziót nyertek: „felzúg a vers és egekbe emel”. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük Őt.

Valentyik Ferenc

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf