Sziklay Ferenc: Ágy és íróasztal

Az élet-óra ingája vagyok.
Két zökkenőm: az ágy és íróasztal.
Se túl, se innen nincs utam tovább,
Be kell érnem e kurta arasszal

Minden lépésem: tompa kettyenés
Valahol mélyrül, titkos belőlrül,
Kimérten hajszol kegyetlen erő,
Ha egy nap lejárt, újra, előlrül! –

Az idő halad. Szabom a percet, –
Halott lengésem mást hajt előre,
Felém? Figyelő szem sohasem téved,
Nem rám vigyáznak, hanem az időre!

Régen?… Halk hangú csoda szerkezet,
– Hogyha órákba szedtem a percet,
Acélos zengéssel el-elmuzsikált
Vigaszos valcert, lágy menüettet.

Ma?… Oda a kedv, romlott a verkli…
Ha betelt egy nap – aggódó gondtul,
Riadt féléstől, hogy lejár a rugó, –
Tompa búgással bús éjfél kondul…