Szenes Erzsi: Rapszódia

Este… Utcák és terek és házak
és völgyek és hegyek
Hol vagy?
Én felgyújtott élő és égő, világító fáklya
bontom a sötétet
Hol vagy?
Oh fák és kövek, segítsetek és kiabáljátok,
Oh hegyek és völgyek, segítsetek és visszahangozzátok:
„Hol vagy?”
Utcák és terek és házak
mindmegannyi ábra
néma
ablak és ablak, de egyik sem Téged megmutató
ajtó és ajtó, de egyik sem Tereád nyíló
és mennyi kapu!
Hát ég és föld között semmi más nincsen csak börtön?
Néha jön egy-egy ember és kérdez és beszél.
Beszél, de miért és minek?
Hát nem látja, hogy égek?
Hogy nem láthatom őt,
mert már csak Téged láthatlak minden szem tükrén.
Oh mit kezdjek el a két karommal,
úgy csüngenek rajtam mint idegen holmi
és a szememmel?
Oh fák és kövek segítsetek és kiabáljátok,
Oh hegyek és völgyek segítsetek és visszahangozzátok:
„Hol vagy?”
De nini, ott van amott az égen a hold.
Látod? Én látom.
Nézed? Én nézem.
Nini, a hold amott az égen,
Rád lát, Téged néz,
Csak én nem, csak én nem!!…