SZAKÁL GÁBOR: MAGYAR KÁNAÁN

Vereckénél az út folyók völgyébe tér,
erre vitte népét a hős Árpád vezér,
a választott népet, kit Isten elhívott
s a turul röptével rendben irányított.

Megmutatá néki az Ígéret földjét,
a Kárpátok ölében Kánaán mezejét,
hol virágok nőnek még a mocsárban is,
s gazdag termőföldet rejt a réti tövis.

S adta néki Istvánt, a bölcs államférfit,    
erős békevágyát, okos intelmeit,
aki felvéve a keresztség szentségét,
példásan munkálta népe istenhitét.

Mert e népet Isten, biz´ nagyon szerette,
bőtermő mezőkre méltán rávezette,
s ha már idehozta, úgy őt meg is védte,
tatár,oszmán vésztől bizony megmentette.

Irígye lett ím a földkerekség hada,  
megtámadta sok bősz istentelen falka,
s mikor már nem tudták sehogy sem legyőzni,
szétrabolva földjét vélték megbüntetni.

Trianonban – hitték – végleg leigázták,
majd az izmusokkal tépték,megalázták,
de Isten e népre már nagyon vigyázott,
mert a vörös csizma alól is kimászott.

Vonul az iszlám had egyre elszántabban,
rendre megpróbálja,míg bele nem roppan,
új feladat vár ma a választott népre,
védeni e földet most és mindörökre.

Megálljt mutatni a hítetlen tömegnek,
kit barbár erőszak tüze űzve éget,
védelmezni hitét a keresztyénségnek,
rendjét világunknak ne ők teremtsék meg

Kik a puskacsövet ellenünk fordítják,
a markukban tartanák egész Európát,
emeld fel most te is a szent király jobbját,
az Ég megsegíti az elhívott harcát....

2016  október 2-án a népszavazás napján