Ernst Ferenc Tetovált szív

Szavak futnak a semmibe
a papoknak talán még van hite
mások hitét a hit gyalázza
vágott virágnak törött váza
Vágyak néznek a végtelenbe
mintha ott minden rendbe lenne
epedve várnak egy mosolyra
könnyeket fájón visszafojtva
Érintés indul két irányból
érzéstől fűtve és hiánytól
boldog mosolynak leszek fogja
szívet tetovál mellkasomba