Kapui Ágota: Ne feledj itt

Uram, ne feledj itt engem,
öregen és sebzetten a csöndben,
ne hagyd, hogy csak tengődjem a létben,
mint aszályban a fölszáradó lábnyom,
tudatomba töltsél sűrű mákonyt,
és emelj engem magasra a fénybe,
hogy visszahulló bűnös tagadásból
beléphessek hited örökébe.