Langmár János: A magyar tölgyfához!

A Néped csodál, magyar faóriás!
A gyökered átölel érchegyet és völgyet;
A törzsed oldalán pihen meg a magyar, s Te
A dicsőség lombjával takarod be őket.

Kőrös, Szamos és Aranyos dicsérnek;
Koronád falt emel az északi szélnek;
Kárpáti sasoknak nyújtasz végvárhelyet;
Katona-hőstettről lombjaid mesélnek.
Te vagy az erő, munkapad és fegyver;
Te vagy az árboca a piros-fehér-zöldnek!
Te vagy az asztal a kenyérszelésnél és
Te vagy az otthona a földben pihenőnek…