Végh Attila dr.: Fényt teremt

Szenvedés után a hűs szitál,
mennyi még, esélye szalmaszál,
életunt fonálra rátekint,
régi kép, de holnap új megint.
Merre visz tovább a sorsvonat,
szélsebes, határ a gondolat,
várni kell, kihűlt a gyertyaláng,
ennyi volt, azóta tudja már.
Elmegy ő, bezárt a boltozat,
félretett papírja dolgozat,
verse, mint darabka végtelen,
itt maradt, örökre fényt teremt.