Varga Rudolf: HITET MARKOL

Dali pár pisztolyát övéből
kivette, szárnyas lovát
lelőtte, homloka közepén örvénylő
ördögkatlanba bele, abba beleugrott, lett,
lett felsőléleknél fehérebb
szellemkutya, fűszál mögül
kilépő, szélkarddal suhintó
kísértetkatona, csillagbörtöne
falában meglelte,
meglelte elveszett Kutyacsillagát,
karján kerecsensólyma,
ő meg csak saját feje fölött
lebegve bámul, nap kormos toronyóráját
bámulja elhajlított kettőskereszt
térben, lövése, lövése sincs, semmihez,
semmihez sincs, semmihez
sincs kedve, el, elsodorta,
önmagától sodorta el, önmagától
elsodorta mérgezett,
mérgezett lelke, mérgezett
lelke le, lehúzza, nem,
nem törleszkedhet
tovább időhöz,
végre,
végre meg, megérti,
jelenben lenni
nem muszáj,
a semmi az semmi,
de az mindenre,
mindenre jó,
mindenre,
mindenre van,
van megoldás, azt suttogja öngyógyító
lelke, elsuvadt nap üszkös
sugara alatt lebeg, talán
az is lehet, talán,
talán az is,
talán az is lehet,
hogy fél, reszket, fél,
fél,
félen? vagy egészen? foszló
halotti lepelben
reszket iszapos
sugár alatt, foszló halotti
lepelben, lepelben lebeg,
lebeg, akár,
akár gyöngypillangó
szárnya, reszket?
vagy csak hűséges pocsolyalelke
fröccsen? lehunyja
zöld szemét, maga fölül lenéz,
itt? ez? ez itten
egy tisztás? ez?
ez egy rét, hol szárnyashangya léte
fűszál árnyékába
leheveredhet? lidércest
lélegzik, hajlong
dideregve a káprázat
bokra, repked a sár,
sárból nő
démonszárny, láthatatlan
madár, sátáni piramis csúcsáról
egyszemű szörny mérgezi
álmát, sárga siserehad tarolja
mezejét, így ér véget
a korszak, felperzselt
pusztán üszkös fák kormos
homlokát karmolják, pedig
még el sem
indult, ez még csak
csírája sem annak,
mikor megmutatja hatalmát
az arctalan sereg,
az,
az lesz majd az
igazi,
az igazi hadviselés,
nyomában földig hajolnak a fák,
atomrobbanás az agyban,
vihar sepri el miért
élt és miért hal, felhő tapaszt
hályogot látására, homályos,
homályos a kép, vak,
vakhomály,
vakhomály eszkábál reményt,
még pingált égen
taposva, fejjel lefelé lógva,
félholtában is áll, oda, oda áll, ha senki
más, ő maga, maga mellé oda,
oda áll, hitet markol körömszakadtáig,
lép, de akárhová lép, mindenütt,
mindenütt ott,
ott egy moszatos
kéz nyoma. Milyen
mókás. Szédítő,
szédítő ez az előre-hátra
forgó csontdarálómalomkerék.
VAK