Kapui Ágota: Ne félj

Ne félj, a csendek mind hazatalálnak,
hozzád rohannak ádáz messziről,
és mind belakják jól fűtött szobádat,
s a gondok árnya vetett ágyra dől.
Ne félj, ha múlik sűrű éj sötétje,
ők szösszé tépik ósdi szövetét,
s ha jön a reggel, nem marad ki féltsen,
mind száz ösvényen illan szanaszét.
Csak ő marad, a magány-alabárdos,
s a feltüzelt remények mély szaga,
és bemorajlik szobádba a város,
és kialszik a tegnap csillaga.