Radnai István: TÓTH ÁRPÁD TÜDEJÉN

vak volt a város szennyes szürke
csak az objektív pislogott sunyin
a hajnal mocskát söpörni még erőtlen

vak volt a hajnal de már kék a láthatár
eloszlik a fény fátyol alatt menyasszony
delet kongat kósza lelkű harang

mire a meredek délutánba fordul
az ősz levélbe takarja szemét
fakó zöld még a szemfödő remeg

hátat fordít de hátra néz a nappal
sikátorok a sűrű vérét ontják