Sárosi Árpád: Az én hajóm…

A parton álltunk. Tavasz fiai.
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hívott a tenger, szava egyszerű.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.

És elindultak az élet-hajók,
Aranyvitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek ígéret-csodák.

Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, dísze, bíbora.
Hívott a tenger s aki elkísért:
Kormányos-kedvem, dacos cimbora.

Örvénybe csendül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán.
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.