Varga Rudolf: SZÉP REMÉNYEK
Ostobaságaim
hátam mögött
összeröhögnek,
ha lelövök
egyet, kettő
áll helyére,
álmomban elgáncsolnak,
szívemre ülnek,
szembeköpnek.
Majd megtudom:
mit, miért?
Az elmúlás sem
tart örökké.
Ámulok sandán,
nézek szét
magam között,
kopóként szaglászok
utánam,
s fütyörészve
elokádom magam
lelkem
vasúti várócsarnokában.