Sógor Zsuzsa: Időtlen
Olyan közel a kéklő hegyek a városi háztetők felett.
Olyan alacsony a magasság törékeny alakom felett.
A járda mellett esővízben madarak fürdenek.
Szél fodroz köröttük hangtalan hullámokat.
Az idő áttetsző celofánfüggönye megfeszül.
Mozdulatlan lépteim örökre fénylenek
verebek időtlen tükörtekintetében.