Péter Erika: [milyen reflexmozdulattal]
milyen reflexmozdulattal ragadsz bele
egy simogatás olcsó kényszerébe,
mennyire mindegy, hogy ez éppen
el sem kezdődött vagy a vége
a levetkezett csendek derengésében,
és nem lehet ennél közelebb férkőzve.
az egymás melletti elbeszélgetést
az elalvás nem szereli össze,
a szabálytalan rendek árnyékaiban
ki ma teremtene, már tegnapi,
csak megpihennek kipukkadás előtt
ujjbegyeden a szív buborékai.
a kölcsönkért ígéretek papírfecnijein
otthonra lelhetsz, azt hiszed,
fájsz az álmok érszűkületében,
nemkívánt gyermekként a szó kivet,
a veríték cafrangos medrében
merülhetsz, nincs másik új arc,
ez vagy. magadat hogyan kicserélni.
az ébredésbe sokszor belefulladsz.
megmérettettél. a te univerzumod
faluvégi, pont, mint az érvek hossza.
néznél. kiszáradt csermely a szemed.
isten az ég ereit felvagdossa.