Pál Marcel Hesperus: AMOR HERMETICUM

/Hermész Triszmegisztosz
elképzelt gondolatai a szerelemről/

Semmi sem marad
meg önmagamból.
A fényem bolygó,
vándor fáklyaláng.
Az üres színpadoktól
ments meg inkább,
és gyámolíts csodákkal,
jó Atyám.

Anyám lett a szél,
s én körvonaltalan,
rőt higany vagyok.
Rám zuhannak néha
merev századok,
bár Mercurius él,
de Hermész a nevem,
és mágiám a sorsra
háromszor hatott.

Nem marad számodra
más igazság; sohasem
szilárd, akit szeretsz,
a törődés mantráit
összefonják, azzal,
aki válladon kereszt.

És mágusod lesz
Janus-arcú sorsod,
urad, akit szolgának
hiszel. A szenvedélyből
szereped kibontod,
s áldva átkoz mind,
ki átölel.