Kapui Ágota: Légüres

A feledés tele most rád zuhan
mint tetőről lecsúszó görgeteg
a csend alatt a szemed zárva van
a mellkasodban madárszív remeg
a poharadban jégkocka-magány
csak csörgeted az ujjaid között
a tudatodban oxigénhiány
a józanságod délre költözött
körötted fénylő légüres terek
az idő fogy behantol már a múlt
a léted így lesz lezárt és kerek
a vélt való egy betört lékbe fúlt.