Jagos István Róbert: a körúton

a körúton nincsenek álmok
a körúton csak fájdalom van
magamban egyre mélyebben ások
látja hogy meghalok mégis otthagy

a körúton nincsenek gyerekek
csak régi árnyékok csupán
és jól kigondolt szerepek
az utolsó szeretlek után

a körúton már csak én vagyok
jön a fagy de én készen állok
én mindig mindenkinek valamit adok
ha nem leszek egymást ne bántsátok