Ács Károly: Téli utazás

Indulok; a fürdő gőze
körülvesz még. A park
jégpáncélja alatt
kicsi nesz: roppant a rőzse,

mit az a régi nő (mármint
a Pap-versbe szedett)
akkor itt feledett?
Épp ma temetik Bogdánfit,

az írótáborok hősét,
s író-, festőfejek
kelnek, fejetlenek –
és már visszhangzik a környék:

tervek, fogadalmak, kérész-
életű hitviták –
hívők, hipokriták…
Micsoda kísértetjárás!

A Tisza jegén át néz a
közönyös ég fele
Dobó halott szeme,
S egy ideges árny: Csáth Géza

mutogatja sir Laerence-nek
Szabadkát: besuvadt
tetőkön hókupak;
kapuk, miken csak szél zörget.

De én még Palicsnál tartok…
Mégis hagyott talán
sikoltó korcsolyám
a tó jégtükrén egy karcot?

Az ablaknak dőlök szótlan:
a zúzos fák mögött
megsűrüdött a köd –
ki tudja, tán nem is voltam…

Kanizsa-Szabadka, 1978. I. 28. – II. 15.