Pozsonyi Anna: Csallóközi táj

Körülöttem párás, felszántott mezők.
Felettem felhők:
feltornyosultak, könnyen szállók,
kékségbe sietők.
Nincs itt más semmi,
csak én, a barna föld meg ők.
Mert fa, virág, domb
csak enyhe részlet.
Itt nincsen más, csak az, ami lényeg:
föld, világűr és a lélek.