Czipott György: Alsórákosi nemezis

két évezred dohú
kakaslárrma verődik
szürkezöld harangban
ki emlékszik már
ajakvékony vértarajra
ki féli már
sarkantyúk kőkarmát
amikor elkaparja
szennyesfekete éjszakák
egyre cingárabb temetőárok
tejútszéles árnya alá

alakit gyakorlatoznak
gábriél zupás bakái
szájukban halálos vizet
hoznak imakóc fejemre
lajstromozott pirkadat előtt
és megrendül harang
kiöltött nyelve valahol
szárnysuhogásuk örvényeiben
ki rettegi már velem
vekkerbefagyott idő
végleges tengelytörését
kicsoda is simítaná
szikrás kezeim alá
eme színjátszó nemezist
hiszen
megavasodott vétkeim
szívemre száradtak már
akárha kenyér penészlő héja
vásott vesszőkosárban
életporoktól néma kakasként
hajnalvért kapirgálok
körmeim alá még
bár úgyse hallaná meg
amikor hazát kiáltok
elvetélt magzatomnak