Szöllősi Zoltán: Tavaszt álmodok
Tavaszt álmodok, igazit,
veszteglő sorsomnak jó szelet,
ami földemig igazít,
szerelemmel tölti ingemet.
Hulláma, hittem, hazavisz.
Dideregtető öblök, ölek –
Mi fűti szívemet ma is,
éjszakában izzó öklömet?
Engem megfogott a tenger,
volt sziréne századom tele.
Ötven év után még egyszer
fáradt bordám vajon bírja-e?
Képzelt világom megmarad.
Új ég, új föld, de Kárpátia –
Verseim kapuján hadak,
ti vonultok, mentek már haza.