Ernst Ferenc: Fekete álmok

Szűköl az este, mint farkas a Holdra,
északi szél a felhőit hordja,
csillagok alatt sötétlő paplan,
elterül kormosan, feketén, lassan.

Repül az este, károg az égre,
varjak köröznek, reggelre vége
lesz a sötétnek, elszáll a paplan,
én felhőkön ülök, a Föld lesz alattam.

Csendes az este, sötétlik minden,
állok egy sírnál, fekete ingben,
indulni kéne, indulni lassan,
mert már mindenkit rég elsirattam.