Szöllősi Zoltán: Ne hidd

Száraz éj zúg, ablakomra
sűrű eső záporozna,
        lámpafényt csapkod a szél,
zúg lent s árad utca árka,
benne részeg, mint hasábfa
        bukdácsol, míg révbe ér.

Ne hidd, virrasztok magamban,
öreg idő nyög a falban,
        követ s téglát emészt,
ne hidd, hogy én rab maradtam,
kezem s lábam leharaptam,
        hullni lássam bilincsét.

Március van, születésem
zöld havának képe nékem,
        emberarcom izzadom,
múlt s jövendő gázol rajtam,
tapossa szívem és ajkam,
        fogam pereg, Himnuszom.

Csillagig csonkolva, vágva,
tavaszomnak nincsen ága,
        fénylik fönt ezer sebből,
száraz éj zúg, eső hullna,
kotyorog bádog csatorna,
        Hold ömlik az ereszről.