Fáy Ferenc: Köd előttem köd utánam

Előttem is árok,
mögöttem is árok,
fejem fölött varjú-holtak
éhes raja károg.

Ébredtem a Nappal,
indultam a fénnyel,
mozdulatlan, alvó fák közt,
vállam-nyomta éggel.

Vércsecsőrű vágyak
szárnyaikra vettek.
Hűvös ágyat hűs füvekből
hű szelek vetettek.

Ezüst pókok szőtték
szürke takarómat…
Meleg tenyerében éltem
s Mindent-adónak.