Radnai István: MEGNYERNI A BÉKÉT
"De ö velem van tükrébe fáradt
Közönnyel nézem árva magamat"
Juhász Gyula Stanza a Tiszánál
elfáradt népünk vagy csak a költő
mindkettőtől elpártolt a szerencse
pótolni kevés száz emberöltő
mert e huzatos földre teremtve
vesztes háborúkban vak is megmentő
tüzében láttam gyógyult szememre
bár életlen kép tépett a függöny
új várost hegyen épült jövőt sejtek
leáldozott múlt nem követ ügynök
vágyom a tiszát hasas hajókat
kikötötte az időbakhoz rögtön
fedélzetén mit ígér a holnap
tennünk kell eljött elég az óhaj
csak a tétlent várja az árva közöny
most kell tenni gyászos bűn a sóhaj
kalapemelve a remény rám köszön