Kemecsei Gyöngyi: A másik oldalon

Keményen állsz
választott partodon.
A folyón túl
pusztán a tévedés lakik.
Hisz' bárhogy is nézed:
a víz feléd tart
és mindig csak egyfelé folyik.

Feletted kínos kockákba
rendezett az ég.
Világod jég.
Száműzött színeid
hűlt helyén
fekete minden
és vakít a hófehér.

A szádban jéggé dermedtek már
a szajkózott szavak.
Zsebedben
apróra váltott igazság lapul.
Markodban
megkövült hitet szorongatsz,
s balga mind,
ki nem tőled tanul.

De egyszer az ár
úgyis elsodor.
S felébredsz majd a másik oldalon.

Ott megolvaszt mindent benned,
majd szelíd színeket fest köréd
egy kegyes fájdalom.