Jóna Dávid: Harmatcsepp
Valami messzeség,
az időn súrlódó lassú lejtés,
a füst oszlik szét a légben,
a múlandóság a biztos, s a felejtés,
ahogy egy árnyék pihen a falmélyedésben.
Sorsodra hasonlítasz, mikor írsz,
és neved ide-oda vésed,
de voltaképpen harmatcsepp
lesz minden okosságod,
és minden tévedésed.