Albert Zsolt: FECSKETOLL

Delet harangoznak a leveleken,
nem azon ami most hajt,
hanem a tavalyi maradékon.

Kávéillatú a kikelet, mezítláb jön.
Fagyos eső fojtogatja a fűmagokat,
nedves udvar a tenyerem.

Szívbajra szedem a reggeleket.
Akkor is ha fecskesirató tavasz jön,
gyűjtöm a lehullott tollakat.