Bartha Gusztáv: Eljön az éj

– Borzsavidék, szerelem és felderengőn József Attila emléke –

Eljön az éj: értünk szeretni.
Az éhes kutyákkal összeveszve
A házakkal szemez az este,
A Borzsa hallgat: koravén,
Akár ajkad, ha szólni fél.
A csend gyűlölni megtanít;
Fájdalmad bennem felvonít!

Ami ma nincs, az holnap nap lesz:
Hadd örüljek az életednek!

***
Összebújnak a benei helyek,
Arcomon könnyed lepereg;
Rá csillag hull, a fűre ruhád
Szellőt szeret a fehér akácvirág.
Ne gondold, ha lázad is az ész,
Hogy a szemfehérbe minden belevész!

Ami ma nincs, az holnap nap lesz:
Hadd örüljek az életednek!

A gyalogút velünk hazaindul,
A töltés innen, a fény azon túl;
Remeg egy éji lepke szárnyán
Csókod, engem hogy itt ilyen árván.
Magányom magányod letagadja;
Hallod: a szárszói vonatfütty
Szívünket összeadja!

Ami ma nincs, az holnap nap lesz:
Hadd örüljek az életednek!