Pethes Mária: semmi nem marad
semmi nem marad titokban. mindent kilocsog
az eső. azt is, amit a látóhatár rejteni próbál.
talán a fecske röptét kíméli, mielőtt beleolvad
a táj pasztell festményébe.
az idő kicserzi a fa törzsébe vésett szívet, ami
a szerelem néma bizonysága. a gondok ólom
olvadéka az idegekbe hatol. könnyek sója szárítja
a szemet. a légkört feldúlja a közöny.
a felhők súlyosak, akár a búcsú szorítása a szívben;
marad valami az érzésből, amiért élni lehet, vagy
csak a bánat esője zuhog a házra, és az üres
cigarettásdoboz felirata figyelmeztet a halálra.