Valek Tünde: Mit számít?

József Attila emlékezete- nekem

Számít-e, hogy mit gondolnak rólam,
Fáj, hogy nem a költő számít, csak a stigma
Hogyan őriz a fakuló emlékezet
Elkönyvelnek, gyáva sínre-tettnek
Őrült kor őrültjei közé sorolnak
Akinek a halála is őrületesen színpadias
Szüntelen, diagnosztizálnak
Beérik zavaros borderline-nal
Nehéz gyermekkorom foglyaként
Kínoz örök szeretetéhség,
Meg nem értettség
Kínoz örök, szélsőséges útkeresés
Mégis elismerik a zseni szóhalászt
Ki a szavak tengerén különös szavakat talál
Reszketve, ott ülök a „Semmi ágán”1,
Hogyan tovább? Merre tovább?
„De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.”2
Az örök keresőt hajtja a feladhatatlan Remény
Szánt szándékkal erőt merítek
 A rám húzott skatulyát szétfeszítem
Gyufaszálat adok kezedbe
Gyújts fényt az emlékezetbe
És láss túl korlátaidon
Mert én még élni és írni akarok!
Meghalni oly nehéz és mégis egyszerű:
Állt a vonat és siettem, a sietség sokba került
Pedig várt a finom vacsora, az hamar kihűlt
És sok reménykeltő terv dugába dűlt
Mint egykor, a szerelvényen átmásztam volna,
De jelzetlenül a vonat meglódult alattomban
Az ütközők fejemben összecsaptak
És összerándult bennem egy pillanatra
„Az őssejtig vagyok minden ős”3
És elnémult a vers, az éppen készölő
Szétmállott a biztató jövendő
„A távolságot, mint üveggolyót megkapod,
Óriás leszel, csak hunyd le kis szemed!”4
Az üveggolyó összetört
Lett belőle csillagpor
És enyém a végtelen
Mielőtt a nagy mélységbe széthullok
Szürke hajzuhatagba kapaszkodom
Anyám arca a távolból feldereng
Ő az, felismerem!
„Kékítőt old az ég vizében”4
Nyomába eredek
Mert szeretem
Nem vagyok egyedül
Lelkem fényre derül
Égi sirályként csapongva szállok
Születnek belőlem égi dalok - Halhatatlanok
Ha lecsendesedik szíved, néha te is hallhatod…

2019. 04. 08.
József Attila versidézetei:
1.    Reménytelenül 1933.
2.    Amit szívedbe rejtesz 1936.
3.    A Dunánál 1936.
4.    Altató 1935.
5.    Mama 1934.