Pethes Mária: Haladék

és hosszú esőzések után
ahogy lilaakác hüvelyéből
a mag a szürke égből
kipattant a nap

ősi vágyak emelkedtek
húsunk magasába
új törekvésekkel
új hajnal derengett

pillád rebbenésén függő
világ nyújtott támaszt
a rosszul csukott ajtón
beszabadult a szél
és belefeledkezett
meztelen tested csodálatába

évszakok összekeveredett
sorát követted ajkamon
tudod azért élünk még szóltam
hogy szenvedélyünk hevétől
felmelegedjenek a hidegben
elgémberedett virágok

azért kaptunk haladékot
ma is hogy szerelmes szavainkkal
megnyugtassuk az izgága
felhőket a fény kicsalta arcodra
a bizakodás mosolyát

és akkor hosszú esőzések után
neked adtam a végtelent
hogy sodródj akár a hínár
ami a túlpartról hoz üzenetet

megígértettem veled
hogy a félbehagyott csókok
villámlásain túl amíg
a ködbe borult szívekben
közöny dúl tisztán szólj utadról
olyan tisztán mint ez a költemény