Arany Tóth Katalin: SORON KÍVÜLI
Azt üzenték, most már álljak ki a sorból.
Úgy állok itt, mint egy polcon hagyott óbor.
Sötét pince mélyén álmodtam egy szépet:
jó zamatok kincsét nem bontja enyészet.
Emlékek hintáját ringatja az este,
bennük van a szívem élve eltemetve.
Elengedem most már évtizedek vágyát.
– Álom volt csak, álom! – ébreszt a valóság.
Reggel, mikor fázom, betakar a semmi.
Furcsa érzés soron kívülinek lenni.