Szabédi László: Az egészet akartam

Hasonlatos az életem azéhoz,
ki egy mezőn kincset találni vélt
és hogy magáévá tehesse, mindent,
amije csak volt, elkótyavetyélt;
megutálván, féláron tékozolta
marháját, földjét, házát, a vagyont,
hogy a kincses mező tulajdonában
megsokszorozva láthassa viszont.
S mikor a mezőt háromszoros áron
eladta néki a mezők ura,
hiába ásta reggelitől napestig,
meddő méhében nem volt kincs soha.
Fedetlen fővel jár-kél birtokán most
a magát megcsalt földesúr, konok
tekintettel kémlelve mezejét, mit
buján felvertek átkozott gyomok.

Harminchárom lázadó év során
gőgösen megvetettem én a részek
aprócseprő, unott értékeit;
az egészet akartam, az egészet!
A percekkel mért keresztény időt,
mit kezdet s vég határol, kárhozatnak
ítéltem: egy tökéletes világ
egyből születik, nem kell oda hat nap.
Ezért dobtam el magamtól vakon
mindent, amit a perc kínált, a véges,
eltörtem a tegnap istápjait
büszkén: számomra a ma elégséges!
Teherként hánytam el a félsikert
balsikernél is kevesebbre tartva,
s minden nap koldusként indultam el
világhódító, nagyszerű, kalandra.

Utáltam a pillangót, aki szárnyas
életéhez hernyóként gyűjt erőt,
az ifjú embert, aki csúszva-mászva
hajbókol hatalmasságok előtt
s hegyekből sző magának tisztes aggkort,
mikor előtte fognak hajlani
új pillangójelöltek, a jövendő
hernyólelkű várományosai.
Pökedelem ily áron nyelni! S már nem
a sok csúszkálva, mászva törtetőt
utáltam, hanem megutáltam indent,
ilyen alantas áron nyerhetőt,
s ha néha ingyen adták undorodva
vetettem vissza, mintha sérelem
ért volna, nehogy megfertőzze tisztább
zsákmány reményében vont fegyverem.

Háborított a nap járása is:
nyugatnak indul és keleten kél fel.
Ki tudja, milyen görbe utakon
vált irányt, elvet alattomos éjjel.
És körülöttem a sanda napot
másolta mind! hátat fordítva, büszkén
a zsíros koncnak, hogy a kedvező
pillanatban rácsapjon keselyűként.
Köntörfarol bizony a becstelen
világ s aki ma mézes-mázas képpel
bókol feléd, holnapra kelve már
reád mered a becstelen felével.
Rúgj a gyalázatosba! Most! Ne várd,
míg visszájára fordul és elárul;
tagadd meg a világot, még mikor,
jót, szépet, igazat mutat csalárdul.

Megtagadtam a világot s magamba
fordultam… átkozott, bolond csere!
A jó arcát legalább mutató rossz
helyett a rondaság nyílt tengere
tajtékzik bennem epesárgán, bűnök,
melyeknek neve nincs, indulatok,
melyek szunnyadnak, magukat utálván,
mint életüket az öngyilkosok.
Szép harminchárom évemért cserébe
nyertem egy lelket, amely öregebb,
mint az ember, amely nem is beszél még,
csak éjsötéten vakkan, mint az eb,
akkor meg volt ez már, mikor még semmi
hegyek nem voltanak, sem ég, sem föld,
s azóta is megvan, mert a teremtő,
csak teremtett kezdetben és nem ölt.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf