Vernyik László: Előfordul...

A Szív az élet fundamentuma.
Arra feszül rá, minden nagy világ...
Véres tajtékot vet, mint a Duna,
...Néha homályos, mint alulexponált,
rosszkor elkészült fotográfiák!
Van, hogy hűvös, mint borospoharak,
S akad, hogy folyóin rian a jég...
Előfordul, hogy néha megszakad,
ha őrült kínján nem segíthet Ég!
S van, hogy a pitvarok vendéget várnak,
mikor a Magányom hagy magamra...
Olyankor emésztő lávaárnak
mutat irányt az izzó magmakamra!
...Ez akkor van így,... ha írni vágyok...
Kiábrándult lélekkel, de bátran!
...Bent szívemre ráfeszült világok
hamuvá égnek, alulexponáltan...