Pethes Mária: Csőd
kiképző őrmester az idő
kicselezem
a tömör semmiben
ösvényt vágok a szabadsághoz
Isten szenteltvize az eső
megáld vele mielőtt
mint magányos fény-részecskét
elnyel az éjszaka
bejelentik a csődöt
a könyvek bizonytalan
ellentmondásokat táplál a szél
rongyos felhőpaplan az ég
elsötétül a város
birodalmak bukását
jósolják a csillagok
a csend foglyul ejti a tájat
minden ami értékes
gyúlékony akár a szerelem
lángokban lobogó rajongás
megfeledkezik a valóságról
ahogyan Tó a tükörképet
a vízzel
egybefűzi a vers
a szabadságot a rabsággal
azzal szolgálok ha az élet
szája vagyok vörösbegy torkából
énekelek pedig véremben
utcára kivert kutya vonyít