Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra
1
vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be
európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz
ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés
vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés
1983
2
nem minden alap nélküli a vád
nem csupán afféle római mendemonda
miszerint caligula a lovát
konzullá kinevezte volna
megfordult fejében s talán
meg is valósul a bizarrnak tetsző ötlet
hogyha még idejekorán
el nem kottyintja tervét egy görögnek
az állat uram kiszámíthatatlan
önfejűbb mint az ember - igazad van
prüszköl nyihog rúg harap hőbörög
igazat szóltál rabszolga tehát kuss
nehogy vérszemet kapjon a szenátus
caius döfött s kihörrent a görög
1984
3
Lőrincze Lajos emlékének
porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal
meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra
hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk
s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk
1993
