Gaál Áron: Kelet felé

A terem fűtetlen volt és koszos
és ahogy ültem ott és szólt a zene
menüett vagy valami hasonló,
az ajtót néztem hátha majd belépsz
/egy régi asszony egy réig képről/
s olyan szomorú volt ez az egész
ez az ódon és romos és árva ház
a Zwingerhez egészen közel
és a híres szobák egykor szép sora
hol annyi gáláns ütközet történt,
/de soha, soha egy aprócska csoda/
hol nyalka dandy ült és kacér kokott
s a terem most fűtetlen kopott
unott a pincérnő a fáradt valóságban
s csak magam ülök és szól a bálra
emlékeztető zene:
„melyben az ismeretlen képe él”

                             Drezda, 1976