Sógor Zsuzsanna: Vers
kövek kések kenyerek
sebzett kitárt tenyerek
világvégi tengerek
fénytelen mélyében
rejtező ősi lények áhítatosan
hordoznak valamit belőled
kések kövek kenyerek
kitárt sebzett tenyerek
fagyott kígyóként
tekergő gleccserek
roppant jegében
dermednek a te félelmeid
kenyerek kések kövek
sebzett kitárt tenyerek
forrón égő porba
temetett örömödből
kapott erőre a sivatagi
rózsa gyökere
kések kenyerek kövek
kitárt sebzett tenyerek
ódon templomlépcsők
csorbult sakain
megbotlanak erényeid
de bejutnak mind a bűneid
tárd ki késsel kővel
sebzett tenyered
mossa tisztára a langyos eső
van vized van kenyered