Pethes Mária: Egyre mélyebbre
hullám dagad
a Tó dübörög
karod kitárod
a horizont mögött
emlékszel még
nevemre de ha kiáltok
hiába hangom
elvész a semmiben
ujjad érintésére vágyom
simogasson de csak a nap
a víz egyesüléséből fakadt
eső barázdálja arcom
csukott ajtón kopogtat
az éjszaka fekete madara
téged nyitlak ki magamban
hogy szólj de néma vagy
egyre mélyebbre merülsz
bennem holdkóros szerelem
utánad futnak a hiányodtól
megkergült falevelek
lépted csendülését hallom de nem
te jössz te egyre múltabb vagy
kérlelem a fűszálakat mondják
meg merre vagy
mohák csendjében
páfrányszavadra várok
kitárt karomra repülnek
hazátlan madarak