Németh Ernő: Rekviem

Hősi sírokon hervadt virágok,
a temetőket bolyongva járod,
„Hát érdemes volt?” – halkan kérdezed,
benned halottak árnya hallgat,
már nem leled meg régi nyugalmad,
csak gyűjtögeted az emlékeket.

Ólmos ősz a hamvas-szürke ködbe
rejtőzik, hogy sírjukat befödje,
kiket nem takar selymes szemfödél,
apró tüzeket lobbant a távol
s megérted a némák válaszából:
nem hull hiába egyetlen levél.

Az elvetett mag csírái nőnek,
meg kell várni a múló időnek,
hogy kitörjön, ami mélyre szállott.
Szabadságvágy a hősök erénye
s kik életüket áldozták érte
megválhatják még ezt a világot.

1979