Ernst Ferenc: ultimum judicium

Isten lábára gyolcsot hint a köd,
takarja vérző ujjait,
lángoló keblén, egy vén anyóka köt,
közben régi meséket javít.

A gonosznak fehér szárnya nő,
szelíddé válnak vad lovak,
egybe mosódik múlt, jövő ,
ki átkozott volt, most lett áldozat.

Isten lábára gyolcsot köt a köd,
alatta fájó, mély a seb.
A vigyorgó képmások fölött :
pokolban edzett penge, egyre élesebb.