Kannás Alajos: Először a tengernél
Amikor Normandiában először láttam a tengert
még nem is láttam valójában
csak a türkiz ég sejtette
hogy ott nyújtózkodik a domb mögött
Ezalatt egy büdös kutya
aludt az ölemben
az autósé aki felszedett
s átpalántálódtak belém
a kíváncsibb természetű bolhák
Előtte Rouent is volt szerencsém látnia
a dómot
amelyet valaki annyiszor festett
valamelyik impresszionista atya
de lusta vagyok felütni a lexikont
És láttam
azaz látnom kellett volna
a főteret
ahol Johannát megégették
az akkor is sale angolok
Már nem tudom este volt-e
vagy még csak alkony
amikor feltűnt az ezüstös végtelenség
La mer – bökött felé az autós
a kutya lezuhant az ölemből
alattomban löktem le persze
és én tátott szájjal
pontosabban tátott lélekkel
bámultam csodáltam néztem s főleg
láttam volna ha előzőleg nem törik el a szemüvegem
amint a ringatózó árbocokon
hunyorognak felém a lámpák
Így láttam először a tengert
Persze ez elég rég volt
s a távolság
ne meg az idő
mindent megszépít – mondják
ezért elnézést
ha túl sok pátoszt használtam
de az ember csak egyszer látja
a tengert először
nem igaz?