Pethő László Árpád: rátalálás
– XLIV. fúga –
Szóra szó(sz) belül
az orgona szólama
ím felfutóban
agyból a légbe
zuhatag gyanánt hét
zivataron át
ágyékkötőnek
a tesztoszteron hídján
fel-fel égve ám
felsóhajtván az
idő rostáján végre
kihullva – csak a
magad útján le
a csigalétrán – fel a
harmadik égbe
a meg-maradott
máshol-voltál vizébe
inaszakadtán
csillogás között
tükör által - remélve
hazatalálás
végzet utóján
fúgát lehelve - sípok
dallamát élve
hozadékul a
rátalálás himnuszát
ölelve végül.