Szenyán Zoltán: igen mindent
– hírhozó futása –
... tintapaca, fekete lepke
testemben hordtalak éjjelente...
tagadásom rabja voltam,
amit hordtam,
amit láttam,
reggelre elfojtottam, tomboltam,
tomboltam - ordítottam
ordítottam - tomboltam
azt a kurva angyalt okoltam,
ami mindig ott, ott lógott,
lógott az ajtónk felet,
szavak nélkül,
szavak nélkül,
szavak nélkül üvöltött egy nevet,
eleinte nem értettem..., nevem volt,
nevem, mit gondosan elrejtettem,
amit sosem feledhettem,
ahogy te sem,
ahogy senki sem...
- eljött az idő
ami sosem ad, de mindig kér,
íztelen, kovász nélküli kenyér - héj
vastagon kent félelem,
romlott élelem,
romlott élelem,
gyomorba szorult értelem,
mit tettél ember, mit tettél velem...
- eljött az idő
taszított rajtam - színre lépek,
ismét fontosak lesznek a jelképek,
meneküljetek,
meneküljetek,
meneküljetek amíg lehet,
megteszem, ezért jöttem, mindent,
igen, mindent felégetek...