Szele Anna: Szilánkok a múltból

hiába fáztak az éjszakák
libatoll dunyha alatt
álomba ringatott a január
és anyám testének biztonsága
férfiak pálinkaitt' hangja ébresztett
kávé-cigaretta-izgalomszag szökött be
a szobaajtó résein
s asszonyruhák hajnal-suhogása
visított mint akit ölnek
mit is tehetett volna
ölték
pörzsölték
szalmával sikálták
kibelezték
széjjeltrancsírozták
a szegényt
a konyhaablakhoz tapasztom homlokom
malacfülek ropogtatására emlékezem
nyikordul a füstölő ajtaja
üres kampókon kolbászként korhad a múlt
vért sütöttetek jaj
hurka-kolbászra kerekítettétek a napot
befűtött katlanban
lobbot fogott a koradélután
hová lettetek
vízkereszt után
disznóölés ideje jő
gyertek elő
pufajkakabátban
kendősen
kapcás csizmásan
fázom
altass el januári álom
s anyám meleg lélegzete
***
a hurka legelőször
és apránként a füstről is
elfogyott a kolbász
a kombináltszekrény tetején
maradt még egy kis alma
a bödön aljáról zsír
a kenyérre
de
aztán az se
***
tizenötödike
a megmenekülés napja
nem tudom hogyan
valamiképp pont addig
nem haltunk meg soha
azóta bírom az éhezést
fizetésnapok után is