Kelembéri Sándor: Kenyéradó parasztöklünk

Eres, barna, nagy parasztöklünk
ősidőktől robotol, fárad:
búzát, áldást: kenyeret hordoz
szótlanul és bélyeges kínnal
dús asztalára a világnak.

Mi öklünk a bús élet ökle,
nélkülünk itt semmi sem élne,
mégis: Isten vérzik mibennünk
véget ne mérő golgotánkon.
– Mikor lesz hát jobb sorsunk végre?!

Egy nap, ha minden felfordulna,
mi volna, ha nem lenne búza?
Ha kenyéradó parasztöklünk
haragosan felgörcsösülve
megmarkolná az eke vasát,
hogy a kínunkat szertezúzza?!