Szenyán Zoltán: Csendben

/kívül tágasabb/

elvesztem a teremtésben,
eredendő eredetben,
lebegtem,
lebegtem,
szél felkarolt,
felkavarta a port,
gondolat mindent letarolt
... ma azt mondtad,
innét, belőlem, univerzumból,
ami tied, amit nekünk teremtettél,
egy ilyen, ilyen nyavalygó
- még tűzre sem való...
tomboltál,
jelképesen ordibáltál,
dühödben fel fetted valód ,
kimutattad, ki, fogadnak fehérjét,
- angyal helyett szörny -

lesújtottál,
lesújtottál,
lesújtott amit láttam...

szikra,
az isteni szikra,
benned - ma, nem tündökölt,
tőrtél, zúztál, üvöltve
utasítottál...

nem dobtál,
nem dobtál ki,
nem nyúztad le bőröm,
belőle mintát nem hasítottál ki,
hiába is kértem, tedd meg...
csak mondtad, mondtad
nem értettél meg
köszöntem - el.

csend lett,
ujra csend lett.